Régi álmom, hogy tagja legyek egy író-olvasó klubnak, ahol az emberkék, akár egy kávézóban, szabadon összejönnek és beszélgetnek, egymás tapasztalatait, elképzeléseit végig hallgatják, kommentálják, néha még ihletet is adhatnak egymásnak.
Miért is ne?
Én nem szégyellem elmondani, a múlt héten még nem hallottam Böszörményi Gyuláról, ma már róla olvasgatok és várom, hogy kézbe kapjam „Gergő és az álomfogók” című könyvét.
Hogyan vall magáról az író?
„Írók betűin lovagolva jártam be messzi tájakat, utaztam földön, vízen, levegőben, világűrben és álomvilágban, mert a sors(-om) úgy hozta: a saját lábamon ezt nem tehettem.”
Ez nagyon tetszett. Ha neki sikerült, nekem miért ne, ( vagy nektek) sikerülne?
Megvallom, amikor eleinte azt hallottam, hogy ez a könyv amolyan Harry Potter egy kicsit húztam a szám. Jó, jó, láttam én a Potter filmeket, izgalmasak, de inkább a fiaimnak valók.
Aztán jött Doris barátnőm, aki olyan szépen beszélt pölö a Gyűrűk ura- ról, hogy kezdtem egészen más színben gondolkozni. Én, amikor a filmet láttam, csak azt valósítottam meg belőle, hogy mennek, mennek, és harcolnak, harcolnak végeláthatatlan.
Lehet, hogy csak néztem, és nem láttam?
Remélem a Gergőt jobban, fogom érteni és értékelni.
Sőt, azon gondolkozom, hogy a családot is be fogom vonni. Addig-addig mesélek majd nekik, hogy kedvet kapjanak az olvasásra (itt inkább a fiaimra gondolok). Ha már fantasztikus meséket akarunk, akkor legyen az egy magyar írótól, keverve egy kis történelemmel, ősi hagyományok felelevenítésével.
Aki esetleg kedvet kapna az olvasásra, meghívom legyen a kávézónk visszajáró vendége.
Jó olvasást mindenkinek.
by Gilyankata
