Azt hittem nem fogom szeretni, azt hittem olyan lesz, mint egy kötelező házolvasmány.

Aztán lassan gyűltek az oldalak. Az első oldalak kússzák, szinte érthetetlen. Mi van? Hogy is van ez? Mi ez a sok valótlanság? Az árnyak változnak. Egyszer még fa, de a másik percben emberré változik és érdekes, beszélni tud. Mit beszélni, még furcsa emberi szokásai is vannak. Morcos, veszekszik, hogy aztán megbánja viselkedését.

És ahogy oldalról oldalra haladsz, a fantázia szárnyra kap. Lehetséges lenne, hogy valaki ennyi mindent kitaláljon? Lehetséges lenne, hogy ezekben a sorokban annyi valótlanság legyen?

Mi az, hogy valótlanság?

Mi az, hogy valóság?

Aki nem tud álmodni, annak szürke és sivár az élete. Erős betonlábakkal áll a földön. De csak áll, mert előre nem halad. Az idő, a tér tágul körülötte, de ő ott áll, mint egy őskövület és már a jelenben a múltat testesíti meg. Aki pedig mer álmodni, az szárnyal, repül.

Hogy veszélyes?

Hát persze, hogy veszélyes. Ettől olyan csodálatos.

Azt mondod, nem tudsz álmodni? Azt mondod, nem tudsz szárnyalni?

Akkor itt van ez a könyv, amit csak lapoznod kell, és már elindultál a legmerészebb álmok felé. Lazíts, felejtsd el, mi van körülötted, és merítkez bele akár egy ifjúsághozó forrásba. Feledd el, hogy most mi van körülötted, felejtsd el, ha valami szomorít, bánt. Ne gondolj semmire, üresítsd ki az eszed, a lelked, és húzd magadra akár egy meleg takarót. Merülj bele, hogy megtanulj szárnyalni.

A bolhák legalább valami változatosságot hoznak a mindennapokba

Olvasd el ezt 2-3x és meglátod, minden egyes alkalommal valami újat mond neked. Velem legalább is ez történt. Vannak kellemetlen, rossz dolgok. Azt kérdem, minek kell az életemben?

Talán ezek jelentik a bolhákat?

Kétféle világ létezik. Álomvilág és a Valósvilág vagy másképp a Valóság. Na de ki tudná megmondani, hol van a határ a kettő között, amikor néha olyan jó érzés, olyan megnyugtató, ha az Álomvilágba bele tudjuk ringatni magunkat. Annyira valósnak tud tűnni, hogy már-már azon gondolkozom, talán mégiscsak a másik a hamis, az illúzió, vagy a rémálom, és ez, ami most van a Valóság.

Hiányzik a lombom, Lebeke! Ha nem hallom a leveleim zizegését, magányosnak érzem magam.

Milyen ismerős ez a mondat. Mintha már nagyon sokszor megfogalmazódott volna bennem. Talán egy kicsit másképp, talán úgy:

Hiányzik a szó, a gondolat. Ha nem hallom a lelkem dallamát, magányosnak érzem magam.

Hold köve ront, nap köve gyógyít.

A régi sámándalok furcsán hangzanak a komputer világban. A hagyományok már csak porosodnak elhagyott pincékben, vagy pókhálós padláson. Pedig az átjáró ott van valahol a Valós és az Álom világ között.

Nem kell, hogy megváltozzunk, nem kell, hogy átváltozzunk. Bennünk van mindaz, ami szükséges, de rajtunk múlik, hogy mi az, amit kiengedünk magunkból. Ahogy a sorokkal haladok, egyre inkább úgy érzem, szólhatna akár rólam is ez a könyv.

Gondolod, hogy Gergő megváltozhat?….-Nem hiszem. És nincs is rá szükség. Benne is ott van már minden, jó és rossz, szép és csúnya, mióta megszületett. Majd kiderül, milyen szél fújja meg, s az melyiket hozza ki belőle.

Most a fiaimra gondolok. Én látom bennük a szépet is, a csúnyát is.

Istenem add, hogy a jobbik szél erősebben fújjon.

A cipők?

A cipő mindent elárul arról, aki viseli. Gondozott, ápolt, rendszerető vagy kússza, nemtörődöm, hing-háng ember. Jóindulatú, rosszindulatú, hiú vagy kicsinyes, szerény de ízléses.

Kérdezed, hogy lehet?

Minél tovább figyeled a cipőket, annál inkább megjelennek az árulkodó jelek.

Botlik Dénes cipőpucoló, és Gergő szégyenli, mert alantas munkának tartja.

De Botlik Dénes boldog ember, mert ő fontosnak tartja szakmáját, és amit e téren tudni kell, azt ő nagyon jól elsajátította.

Az a baj az emberekkel (talán velem is), hogy a távolba néznek, a fellegeket kívánják, és bár szép életük lehet, ha nem tudjuk (tudják) értékelni azt, a boldogtalanság minduntalan átölel.

De szeretnék gazdag lenni!…….

De vajon akkor boldogabb leszek?

 

Haladva előre a történetben újabb szereplőket ismerünk meg.



Ott van mindjárt Hódfarok néne, aki úgy tűnik, a varázsvilág nagyon domináns képviselője. Leírása alapján egy vénséges jósasszony képe dereng fel előttünk, csörgő- börgő amulettekkel díszített szoknyában, hiányos fogsorral, kispipával.




Segítője, Borzalag egy aprócska figura, mellesleg Böszörményi Gyula alteregója a regényben.
Picit révülő, picit éber....picit pici.
Egészen pontosan törpe, aki különös képességei ellenére nem akart varázstudó lenni, ezért a táltosok megbüntették.
Megállították a növekedését.
Végül Hódfarok néne vette a szárnyai alá, s tőle ellesett néhány varázslatot.

Tetszik, ahogy a törpeségét a varázslatokhoz köti az író.
Mintha egy kicsit a két világot kapcsolná ezzel össze, és a - valóban létező- törpeséget misztikummal ruházná föl.


Ők ketten jelenleg helyet keresnek a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és egyéb Révülők Találkozójának. Valamint az ő feladatuk a meghívók szétosztása is.
Nem könnyű feladat.
A legfontosabb meghívott éppen Réti Gergő, aki egyrészt nem hisz az álomvilágban, másrészt valakik meg akarják akadályozni, hogy eljusson oda.

Hogy kik?


Elsősorban Odvas és Lebeke, az alapjában jószándékú baobabfa, és a gyönyörű jeges lehellet, de feltűnik Ouroborosz (a mitológiában a saját farkába harapó kígyó), és a titokzatos Holló, akiről egyelőre az derül ki, hogy végtelen gonosz, nagyhatalmú a varázslók között, és hogy VAN emberi alakja is.
Vajon ki lehet ő, és miféle nehézségeket fog még támasztani?

Hajhaj...erre még sokat kell várnunk, hogy kiderüljön.

Vannak viszont új szereplők a Valóságban is- igen érdekes szereplők.
Hamarosan megismerhetjük őket is.

 Régi álmom, hogy tagja legyek egy író-olvasó klubnak, ahol az emberkék, akár egy kávézóban, szabadon összejönnek és beszélgetnek, egymás tapasztalatait, elképzeléseit végig hallgatják, kommentálják, néha még ihletet is adhatnak egymásnak.

Miért is ne?

Én nem szégyellem elmondani, a múlt héten még nem hallottam Böszörményi Gyuláról, ma már róla olvasgatok és várom, hogy kézbe kapjam „Gergő és az álomfogók” című könyvét.

Hogyan vall magáról az író?

„Írók betűin lovagolva jártam be messzi tájakat, utaztam földön, vízen, levegőben, világűrben és álomvilágban, mert a sors(-om) úgy hozta: a saját lábamon ezt nem tehettem.”

Ez nagyon tetszett. Ha neki sikerült, nekem miért ne, ( vagy nektek) sikerülne?

Megvallom, amikor eleinte azt hallottam, hogy ez a könyv amolyan Harry Potter egy kicsit húztam a szám. Jó, jó, láttam én a Potter filmeket, izgalmasak, de inkább a fiaimnak valók.

Aztán jött Doris barátnőm, aki olyan szépen beszélt pölö a Gyűrűk ura- ról, hogy kezdtem egészen más színben gondolkozni. Én, amikor a filmet láttam, csak azt valósítottam meg belőle, hogy mennek, mennek, és harcolnak, harcolnak végeláthatatlan.

Lehet, hogy csak néztem, és nem láttam?

Remélem a Gergőt jobban, fogom érteni és értékelni.

Sőt, azon gondolkozom, hogy a családot is be fogom vonni. Addig-addig mesélek majd nekik, hogy kedvet kapjanak az olvasásra (itt inkább a fiaimra gondolok). Ha már fantasztikus meséket akarunk, akkor legyen az egy magyar írótól, keverve egy kis történelemmel, ősi hagyományok felelevenítésével.

Aki esetleg kedvet kapna az olvasásra, meghívom legyen a kávézónk visszajáró vendége.

Jó olvasást mindenkinek.

by Gilyankata

Réti Gergő budapesti kamaszfiú a "most"- ban, egy bérházban.
Nagyon sok dologgal kell megbírkóznia.

Elsősorban azzal, hogy édesapja meghalt.
Aztán azzal, hogy anyukája (Réti Boglárka) újra férjhez ment.
Ráadásul egy "lehetetlen" alakhoz, aki béna, mamlasz, és egyetlen haszna a világban, hogy más emberek cipőjét puceválja az utcán. És még ráadásul élvezi is!

Még a neve is, Áh!: Botlik Dénes. Hogy lehet ilyen névvel létezni egyáltalán???
Nem elég, hogy B.D. ott rontja a levegőt, ráadásul magával hozott egy LÁNYT (!!!) is, aki eleinte folyton zaklatta őt- Gergőt- De szerencsére néhány szúrós megjegyzésnek köszönhetően már békén hagyja.
Nos, ezek a "földi dolgok", és ez sem egyszerű falat egy ekkora fiúnak.

Hány olyan tényező van vajon az életünkben, amit nehezen fogadunk el? Harcolunk ellene, úgy érezzük, igazságtalanság, hogy nekünk, PONT NEKÜNK kell ezeket átélni, ezekkel az emberekkel együtt élni, együtt dolgozni?
Hány fázison megyünk át, amíg végül "belenyugszunk", és talán még a szépségét is meglátjuk ezeknek a helyzeteknek?

Van- e egyáltalán esély rá, hogy elfogadjuk a világot annak, AMI?

Ezen felül ott egy ezeknél még sokkal- sokkal nagyobb gond.
Ha Gergő lehunyja a szemét, egy beszélő (!!!) kölyökfarkas hívja kényszeríti őt egy másik világba.
Azt magyarázza folyton, hogy ő (Gergő) másfajta ember, mint a többiek. Ő révülő, vagyis varázstudó, akire nagy feladatok várnak, akiben hatalmas tudás lakozik, és ez a buta jószág még azt is állítja, hogy ő ( egy farkas- na hiszen!)a segítője.
Egy dobot emleget folyton, amit használnia kellene Gergőnek, hogy a tudása végre felszínre törjön.
A fiú pánikol, szorong. Nem akarja elfogadni ezt a ( belső) világot, nem akar tudomást venni róla. Azt a világot akarja, amiben (valamelyest) otthon érzi magát, ahol az állatok nem beszélnek, az emberek a lábukon járnak röpködés helyett, ahol az alvást alvásnak nevezik.

Hányszor nem tudjuk elfogadni saját belső világunkat, a késztetéseinket, a vágyainkat? Elfojtjuk, tagadjuk őket, álarcok mögé bújunk.
Művészek, akik szenvednek a tehetségüktől, és egyszerű emberek, akik azt mondják, biztos többre vagyok hivatott, csak a világ nem olyan, ami segítene. Vagy épp azt gondolják, kevés vagyok, gyenge vagyok, meg sem próbálom, úgyis elbuknám....


Gyanítható ezek után, hogy Gergő fejlődni fog a regényben.
Mi már látjuk az ellenségeit és a segítőit, akik ott vannak körülötte, de ő vagy nem veszi észre, vagy eltaszítja őket.
Még elvakítja a TAGADÁS.

                                                                                         Ezt gondolom én: Doris

Be kell vallanom, hogy Böszörményi Gyulának egyetlen egy könyvét sem olvastam még, de ami késik nem múlik. Most bepótolom.

Délután nyakamba szedtem a várost, és az egyetemről a könyvtárba mentem, hogy kikölcsönözzem a Gergő és az álomfogók című könyvet. Mikor megláttam a könyvet az jutott eszembe, hogy hűha, jó vastag, biztosan sok érdekes és izgalmas dolgot fogok belőle megtudni, sok okosság lehet benne. Remélem nem fogok csalódni, és nem fogok úgy járni, mint az egyetemi tankönyvekkel, amik néha... hát inkább, hagyjuk is... maradjunk abban, hogy a látszat sokszor csal velük kapcsolatban.

Hazafelé elgondolkoztam, hogy mi mindent is tudok eddig az íróról és a könyvről,be kell vallanom, hogy tényleg csak az alap dolgokat. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a könyv. Olvasás előtt soha nem szoktam tájékozódni és utánaolvasni a műről, nem szeretek bármiféle információ birtokában olvasásba fogni, mert minden vélemény szubjektív, és ezzel sokszor el lehet venni az ember kedvét az olvasástól.

Közben eltöprengtem, hogy mi mindent is várok a könyvtől. Azt hiszem sok mindent. Megfogalmazódott bennem jó pár gondolat, és kíváncsi vagyok, hogy az olvasás során ezek megerősödnek-e bennem.

Már a cím alapján, rengeteg dolog felvetődött bennem, hisz ahogy mondják a cím a globális kohézió eszköze, vagyis a szöveg egészének egy átfogó pár szavas összefoglalója. Mindenképpen megmozgatta a fantáziámat. Hiszen első hallásra olyan semmitmondónak és bugyutának tűnhet, azt is mondhatnánk, hogy egy gyerekregénnyel van dolgunk. De én úgy érzem mégsem erről van szó. Egy sokkal mélyebb jelentést feltételezek. Van egy fiú, akit Gergőnek hívnak. Ugyebár egy teljesen átlagos név, és ebben még semmi figyelemfelkeltő nincsen, de ott vannak az álomfogók. Agyalni kezdtem, hogy ők vajon kit lehetnek? Valami mesebeli fantázialények. Valószínű. De mi lehet a szerepük? Gondolom az álmokat fogdossák, éjjelente, vagy valami hasonló.
Aztán elgondolkoztam újra. Mi van ha egybe vizsgálom a címet? Úgy már inkább azt jelenti számomra, hogy van egy hős: teljesen hétköznapi, már a nevéből is látszik, akinek vannak céljai, és vannak akik ebben megakadályozzák, akik innentől, már nem is fantázia szülemények lesznek valószínűleg, hanem nagyon is valósak.

És akkor miért is érdekes ez az egész? Pofon egyszerű... azért, mert akár Te, akár én, bármelyikünk a főszereplője lehetne ennek a regénynek. Úgy érzem, ez a regény rólunk hétköznapi emberekről szól, és bármelyikünk nevét behelyettesíthetnénk a címbe, mert mindannyiuk élete, egy-egy irodalmi regény...

Hát ezeket várom én ettől a regénytől... és most már csak remélem, hogy nem tévedtem túl nagyot!

Böszörményi Gyula írói pályája is mesébe illő. A Magyarországon egyedülálló, 80.000-es példányszámban eladott Gergő-kötetek szerzője alig két hete, március 14-én vehette át a József Attila-díjat írói munkásságának elismeréseként.

Élete kissé "zanzásítva":
Két évesen izomsorvadásos betegség kezdődött nála. Közben családja széthullott, és ő egészségügyi gyermekotthonba került.
Tizenévesen kezdett írni, és huszonéveinek elején már cikkei jelentek meg irodalmi lapokban.
Sci- fi és Fantasy klubot alapított és vezetett, színjátszókört alapított ( Szertelenek), amellyel 1993- ban megnyerte a Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztivált.
Eközben folyamatosan publikál, majd Müller Péter Sziámi (Olá, olá, őt kedveljük nagyonis!) nógatására gyerekeknek kezd írni (köszönjük Sziámi!).

A Gergő könyvekhez az ihletet a Sziget fesztiválon (is) kapja, amely szintén rendkívül szimpatikus, hisz jómagunk is jártunk ott.



2003- ban elindul a varázslat, és megjelenik az első könyv Gergő és az álomfogók címmel.
Innét pedig nincs megállás, a sorozat hamarost 5 (igen, ÖT) kötetre duzzad, ráadásul mindegyik meglehetősen vastag. Jelen esetben ez kifejezetten örömre adhat okot, mert az iskolai kötelező olvasmányokkal ellentétben ezek a könyvek rendkívül érdekesek, fordulatosak, varázslatosak.
Réti Gergő a magyar Harry Potter- ként van emlegetve, ami engem személy szerint kissé bosszant, mert olyan hatást kelt, mintha Gergő Harry árnyékában létezne az emberek agyában.



Az öt fő kötet mellett kiegészítő regények is készülnek Zsófiról és Monyákos Tubáról, akikről egyelőre fogalmad sincs, hogy kicsodák, de sebaj.
Hamarosan megismerheted őket. Valamint Réti Boglárkát, Botlik Dénest, Lebekét, Hollót, Nemcsókékat, Odvast és a többi ébert és révülőt.

De ki a fenék azok a révülők?
Lehetne ez talán kvízkérdés a még "Gergő- szűz" olvasóknak.
Törjétek a buksit, végezzetek szóelemzést, és  hátha  rájöttök, kik azok a kiváltságosok, akiket e szóval illetünk!
Talán éppen Te is az vagy.
Háhááá, vagyunk páran- de nem túl sokan.

Szovall, hogy hűek maradjunk Gyula bátyóhoz (nem én "bratyizom le", ő nevezi így magát), még néhány infót azért elmondok.
Azt már tudjuk, hogy komoly lapokban publikált, sok- sok regényt és novellát megírt, de most mondok olyat, amitől hanyatt esel.
Barátok közt? Ismerős? Kérlek szépen, forgatókönyvírója volt.
Űrgammák?- Forgatókönyvíró.
Miska bácsi levelesládája?- Író.

Hát igen, a tévé, a rádió nagy úr, így hát ezek a címek többet mondanak sokunknak, mint az, hogy Kucó, Hullámok hátán, Rúvel hegyi legenda....de milyen jó, hogy Gergő még nincs megfilmesítve, így hát, ha meg akarod ismerni, "kénytelen" vagy könyvet venni a kezedbe, és a fantáziádat elindítani.





Szerencsére a regényfolyamot lassan kezdi körülvenni egyfajta mítosz.
Van már rajongótábor, Álomfogó Varázslat néven futó bűbájosképző tanfolyam, irodalmi pályázatok, táborok, és a regényre épülő kártyajáték is.

Tehát aki benne van a "körben", már igen sokféle módon kapcsolódhat ehhez a világhoz.
De még mindig sokan vannak, akik nem ismerik.
Reméljük, egyre kevesebben.

                                                     / Doris /

Miért Kávédaráló?

Egyszerű...
Hunyd be a szemed, és képzeld el azt a pillanatot, amikor kávét főzöl... nem instant kávéból, nem is már előre daráltból... hanem szemes kávéból...
Érzed a pörkölés finom kesernyés illatát, aztán beletöltöd a szemeket a darálóba, és elkezded a műveletet...
Addig és olyan apróra darálod, amennyire Te szeretnéd. Aztán előveszed a kávéfőzőt, és megtöltöd a frissen őrölt kávéval... akár megpúpozhatod, a kávéfőződet, akár kevéssel is beérheted... a lényeg, hogy úgy főzöd, ahogyan Te szereted...
Lehet a kávéd méregerős, vagy egy híg főzet is, a lényeg, hogy élvezed...

Hát, Kedves Olvasó... az irodalom lényege is ez...

                          

Közösen olvasunk, és beszélgetünk könyvekről.
Elsőként Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók című meséjét kezdjük boncolgatni.




Nos, még dolgozunk a design- on és a témán, de azért szívesen látunk már most is.









Addig is, míg elkészülünk, kérlek, fogadj el egy finom kávét.





Hamarosan olvashatsz néhány előkészítő információt az íróról, a Gergő könyv(ek) születésének hátteréről. Ez pont elég idő lesz ahhoz, hogy ha van kedved, beszerezd a regényt, s azután velünk révülj a Világfára egy varázslatos világba.

Addig is pihenj meg nálunk, és várunk vissza.